2015. augusztus 27., csütörtök

Negyedik fejezet - Álom, vagy emlék?

*Erin szemszöge*
    Nagyon furcsa álmom volt, melyben fogva tartottak egy tartályban, s egy fiú nézte kintről, ahogy megfulladok. Ami még különösebb volt, hogy ez a fiú az álmom végén Deliaval nevetgélt. Lehet hogy a tegnap történtek hatására álmodtam ezt, nem nagyon akartam ezzel foglalkozni.
  Arra ébredtem hogy a nap meleg sugarai simogatják a bőröm, na meg Newt hangjára, amint engem ébresztgetett. Legszívesebben a fülemre tapasztottam volna valamit, hogy nyugodtan vissza alhassak, de tudtam hogy jelenleg erre nincs esély. Hisz Alby is megmondta, a semmire kellőket a hátuk közepére sem kívánják.
    - Erin, ébredj, dolgunk van! - Newt azon erősködött, hogy hangja keménynek tűnjön, s gondoltam húzom még egy darabig, de aztán elvetettem az ötletet, hisz így is, úgy is én szívnám meg.
    - Jóvanmá'. - Motyogtam álmosan. Kisöpörtem hosszú, barna hajam az arcomból, bosszankodva töröltem le a számról a nyálat, s feltápászkodtam. Való igaz, nem a világ legkényelmesebb ágya az enyém, de sokkal jobb mint a földön feküdni vagy ilyesmi.
Megigazítottam a pólómat, majd figyelmen kívül hagyva Newt türelmetlen arckifejezését, körbe néztem. Sok-sok függőágy lógott üresen, s mikor ráeszméltem hogy Delia is bizonyára már dolgozik, elöntötte az arcomat a vér. Természetesen csak is Erin lehet az a lusta, semmirekellő akit utoljára sikerül felkelteni.
    - Na, jössz már? - Newt kissé ideges hangja zökkentett ki gondolatmenetemből, bólintottam s követni kezdtem.
    - Először azt mondták, teszteljük le a képességeid az építőknél bár...- A mondatot félbe szakítva, vigyorogva végig nézett. -...bár oda elég kevés az esély, az alkatod alapján. Az építők kemény munkát végeznek, Gally az elöljárójuk, inkább el sem viszlek oda.
    - Igen, ezt mondtad már...Na meg nem szívesen vagyok Gally-vel. Nem csípem, bunkó. - Szögeztem le, mire Newt felnevetett.
   - Nem mondanám hogy bunkó...inkább buta. Nem egy észlény, és elég pökhendi, de sokat köszönhetünk neki. Itt sem mindenki barátságos, mint én vagy Minho, és hát nem is valami bölcsek. - Amint Newt kimondta ezeket a szavakat, felhorkantam s felvontam a szemöldököm. Azt már én is észrevettem, hogy páran például nem olyan bölcsek mint Alby, de velük szerencsére nem kerültem összetűzésbe. Még nem.
 Newt-val tovább sétáltunk, a Tisztáson mindenki csinált valamit. Egyetlen árva lelket sem láttam, aki netán lopta volna a napot, még a kis Chuck is elfoglalta magát, habár azt nem nevezném munkának.
Valaki kapált, állatokkal foglalkozott, fát gyűjtött, s a többi. Majd megláttam Delia-t. Serpenyővel foglalatoskodtak, s mikor felnézett, vadul integetni kezdett. Vissza intettem, viszont nem mehettem oda, hisz most nekem is kell keríteni valami teendőt.
    - Úgy tűnik, Delia megtalálta a neki való munkát. Csak nehogy elsózza a levest, vagy valami. - Viccelődött Newt, és tovább sétáltunk. Minho-t nem láttam sehol, tekintetem pedig automatikusan az egyik hatalmas nyílásra tévedt. Milyen lehet minden egyes nap bemenni oda, már három éve? Egy biztos: nem túl kellemes, de biztosan izgalmasabb, mint a tisztáson.
   - Erin, gyere. Sok dolgunk van. - Newt biztosan észrevette, hogy az Útvesztő egyik bejáratával szemezgetek, a hangja kapkodó volt. Nagy nehezen elszakítottam a tekintetem a nyílásról, s tovább mentünk. - Mi lenne ha a zöldségekkel foglalkoznál? Tudod, a kerttel, kapálni, gyomlálni, ilyesmi.
    - Nem. - Válaszoltam szűkszavúan, mire Newt nagyot sóhajtott, s folytatta.
    - Akkor...az állatokkal, de én inkább a kertet választanám, mert az...-
    - A-a. - Ezek mind, csupa unalmas dolgok, csupa közönséges dolgok.
    - Figyelj, Erin. Ez nem kívánság műsor, ha nem dolgozol, nem is eszel. Hidd el, én csak jót akarok, de tudod nagyon megnehezíted a dolgom. - Akadt ki Newt, amit meg is értettem. Csak egyszerűen nem akartam pipere munkákat végezni, szívesebben választanék valami izgalmasabb melót. Például beállnék kóroncnak, nyesőnek, vagy...vagy futárnak.
    - Miért ne lehetnék mondjuk Futár? - Álltam elő az ötlettel, mire Newt döbbent, és amolyan "te teljesen bolond vagy" fejjel nézett rám, ezzel lelombozva lelkesedésem.
    - Normális vagy? Egy, itt senki sem akar Futár lenni, kettő, azokat úgy választják, és ne haragudj meg, de nem úgy nézel ki mint aki kitartó és gyors. - Ahogy Newt kimondta ezeket a szavakat, magamban átkozni kezdtem őt. Miért van az, hogy csak mert lány vagyok, azt hiszik béna, gyenge vagyok, és kevesebb tűrő képességem van, mint a fiúknak? Honnan veszik ezt? Még nem is próbáltam ki magam semmiben! Elegem van ebből, hogy csak mert fele akkora vagyok mint Gally vagy Minho, lenéznek. Legszívesebben leordítottam volna Newt-ot, de nem mentem volna vele semmire, inkább csendben maradtam. 
    - Nos...Akkor kóronc akarok lenni. Merre van Clint és Jeff? - Kérdeztem érdeklődést színlelve, mire Newt nagyot sóhajtva oda szólt Jeff-nek, ő pedig mosolyogva ide futott.
    - Sziasztok! Na, mi van? - Jeff lelkesedése hamar elmúlt, mikor Newt először komoran rám, majd rásandított.
    - Hé Jeff, képzeld, Erin kóronc akar lenni. - E mondat hallatán, Jeff szemei majd' kiestek, szája pedig tátva maradt. Már épp kezdett volna kínossá válni a helyzet, mikor a kóroncok elöljárója, majdhogynem összeesett.
    - Azt a redves bökőjét! Erin, magadnál vagy? A kóroncoknak van a második legundorítóbb munkájuk, érted? Miért akarnál te kóronc lenni? - Jeff, jól megnyomva a "te" szót, teljesen kitért a hitéből, ami idegesített. Nem mindegy miért akarok én kóronc lenni? Miért mindenki azzal van elfoglalva, hogy miért? Örüljenek, hogy nem leszek Lögybölő, az isten áldjon meg.
Vettem egy nagy levegőt, s megpróbáltam a legkedvesebb formában választ adni Jeff-nek.
   - Hát, szeretnék másokon segíteni. Érted, ha valaki megsérül. Na meg érdekel a munkátok. - Hazudtam, de láthatóan Jeff bekapta a horgot, és vigyorogni kezdett. Az igazat megvallva Futár akarok lenni, és leszek is, valamikor, de amíg nem bizonyítom be, hogy alkalmas, kitartó és gyors vagyok, addig be kell érnem a második legizgalmasabb munkával.
    - Nos, ha te ezt szeretnéd...Lássuk, mit tudsz! - Adta be a derekát Jeff, mire Newt felsóhajtott, és hárman elindultunk a kunyhóhoz, ahol tegnap elláttak minket. - Először is, tudnod kell, melyik növény mire való. Érted, ha netán megvágod magad, nem vehetsz be lándzsás füvet. - Magyarázta Jeff, mire felvontam a szemöldököm.
    - Lándzsás füvet? - Kérdeztem vissza értetlenül, mire Jeff bólintott, s tovább magyarázott.
     - Tökéletes gyógyír, ha netán átfázol, és egész nap köhögsz. Ne feledd, ami jó erre, az nem biztos hogy jó arra is! - Jeff olyan lelkesedéssel mondta el mindezt, hogy azt éreztem, kezdek ténylegesen érdeklődni az orvoslás iránt. - Adok neked később egy könyvszerűséget, amiben benne vannak a növények, azoknak nevei, és hatásai. Ha tényleg kóronc akarsz lenni, holnapra tanuld meg. - Jeff hangja olyan kemény volt, akár egy kőszikla, látszott hogy komolyan beszél, és őszinte választ vár tőlem. Newt is kíváncsian várta mit reagálok, s mivel a futárkodáson kívül ez az egy dolog, amely felkeltette az érdeklődésem, bólintottam.
Jeff és Newt elégedett mosolyt váltottak, míg én szemügyre vettem a kis kunyhót. Összesen hat ágy volt beszerelve, oldalt pedig mindenféle tálkák sorakoztak egymás mellett, melyben különféle trutymók voltak. Növények, víz, kötszer, s különféle kenőcsök, melyek isten tudja mire jók. Valószínűleg ezeknek a hatását is meg kell tanulnom...
   - Tehát akkor eldőlt. Erin, mostantól kóronc vagy! - Jelentette ki Newt sietve, ám Jeff közbe szólt.
   - A-a. Ne szaladjunk úgy előre, még ki kell derítenünk hogy értesz-e a munkához, és hogy vagy-e olyan kitartó, hogy minden fontos infót bemagolj. Ha nem, mehetsz lögybölőnek. - Álmomban sem gondoltam volna, hogy Jeff képes ennyire komoly lenni. Ismét bólintottam, s rásandítottam Newt-ra, aki felvont szemöldökkel, gyanúsan méregetett.
   - Olyan kitartó leszek, akár egy Futár. - Erre mindketten felhorkantak, majd a szememet forgatva leültem az egyik ágyra.
    - Na persze. Viszont én most itt hagylak titeket, megyek és hasznossá teszem magam. Sok sikert, Erin! - Azzal Newt kisietett a kunyhóból kettesben hagyva újdonsült főnökömmel. Egészen addig méregetett felvont szemöldökkel, míg Clint be nem toppant. Láthatóan meglepte a látvány hogy a kunyhóban terpeszkedem, s Jeff felvilágosította.
    - Szasz' Clint. Ő itt Erin, az új, ideiglenes munkatársad. Erin, ő itt Clint, aki láthatóan még mindig nem dolgozta fel hogy kapott egy lány munkatársat. Barátkozzatok össze, addig megkeresem a könyvet. - Azzal Jeff matatni kezdett a kunyhóban, míg Clint még mindig az ajtóban méregetett.
    - Te vagy a Zöldfül, igaz? - Kérdezte halkan, mintha ez akkora titok lenne. Sóhajtottam, s megpróbáltam értelmes választ kinyögni.
    - Az egyik. Ketten jöttünk, én Erin vagyok, a másik lány Delia. -  Pár percig néma csendben kémleltük egymást, míg Jeff végre meghozta a könyvet, amely pechemre nem is volt olyan kicsi, mint amilyennek gondoltam.
    - Az isten áldjon meg, Clint! Szedd már össze magad, Erin nem egy Sirató, csak egy lány. Viselkedj emberien, mert holnaptól talán együtt fogtok dolgozni. - Egy dolgot észrevettem, már pedig azt, hogy Jeff amilyen kicsi, olyan hangos, szókimondó és pattogós, amitől nevetni támadt kedvem, de elvetettem az ötletet, hisz nem vetne rám túl jó fényt, ha kinevetném a leendő főnököm.
 Miután Clint felfogta hogy lány vagyok, bocsánatot kért, és arról kezdett fecsegni hogy ő könnyen betanulta a növényeket, ám a kotyvalékok receptjei sokkal nehezebbek. Remek, máris megnyugodtam. De legalább így megmutathatom hogy kitartóbb vagyok, mint amilyennek gondolnak.
 Jeff legelőször a vágásokra való gyógymód elkészítését mutatta be, amihez kamilla virág kell. Megtudtam, hogy ha leforrázom egy tál vízben, akkor fertőtlenítő és nyugtató hatású lesz, ettől a seb nem lesz csúnyább, sem fájdalmasabb. Míg Clint növényeket szedett, Jeff adott nekem egy csokor kamillát, amelyet nekem kellett leforráznom, és próbaként bekötözni vele a kezem.
A lé kevergetése közben újra eszembe jutott a bizarr álmom, melyet nem tudtam mire vélni. Olyan érzésem volt ezzel kapcsolatban, mintha nem is álom lett volna, hanem egy emlék...de az lehetetlen. Tragikus módon nem emlékszem semmire, pont úgy ahogyan senki más ezen az isten verte tisztáson.
   - Jó, Erin, elég lesz. Miután leforráztad ne kevergesd sokáig, mert elpárolog a kamilla, és mi ezt nem szeretnénk. Hozd most már be. - Jeff hangja vissza rángatott a valóságba, ahol ráeszméltem hogy keményen elkalandoztam. Óvatosan megfogtam az edényt, és bevittem a kunyhóba, ahol kötszer és egy tőr volt előkészítve. Figyelmesen vártam Jeff utasítását, mire az őrült módon felkapta a tőrt, s végig húzta a tulajdon kezemen.
   - Au! Te normális vagy, ember? Ez meg mire volt jó te bökött?! - Kiáltoztam kikelve magamból, ugyan a vágás nem volt nagy s mély sem, de ilyet akkor is csak egy fogyatékos csinál.
   - Hé, ne hívj bököttnek, kezeld le a sebed. Megnézzük hogy elég ügyes vagy-e hozzá. - Magyarázta kárörvendő vigyorral a képén, melyet legszívesebben letöröltem volna az öklömmel.
   - Baromság. Te kattant vagy...- Átkoztam Jeff-et még egy kicsit, aztán fogtam egy darab kötszert, belemártottam a kamillába, s rátettem a vágásra. Elsőre csípett, de már nem fájt annyira. Jeff felvont szemöldökkel nézte, ahogyan még mindig a kötszer darabot szorongatom.
   - Mi van? - Kérdeztem értetlenül, mire nagyot sóhajtva levágott egy nagyobb darabot a kötöző anyagból, s átnyújtotta.
   - Kötözd be.
   - Minek? Erre ne pazarold a kötszert, baromság erre a karcolá...-
   - Erin, csináld és ne vitatkozz! - A szemem kétszer akkorára kerekedett, mikor Jeff szó szerint leordibált. Valószínűleg keménynek akart tűnni, de nem tudtam komolyan venni. Vigyorogva követtem az utasítását, míg ő megpróbált lenyugodni. Mikor kész voltam a karcolás bekötözésével, a kezembe nyomta a könyvet, és közölte hogy menjek tanulni, ne idegeljem tovább.
Alig hogy kiléptem a kunyhóból, belebotlottam Chuck-ba, aki derűs mosollyal nézett fel rám.
   - Szia Er, na, találtál munkát? - A nevem furcsa becézésén felvontam a szemöldököm, de valahogy tetszett. Vissza mosolyogtam Chuck-ra, s elindultunk az egyik nagy fa felé.
   - Aha, képzeld, lehet hogy kóronc leszek. - Hangom tele volt büszkeséggel, mikor Chuck tapsolni kezdett.
   - Hát, gratulálok. Bár én a világért sem lennék kóronc, az egyik legundorítóbb munka a tisztáson. De hát ha ezt szeretnéd, akkor támogatom. - Nem tagadom, nagyon jól esett Chuck beszéde, lelkesítő hatással volt rám. Még egy ok, hogy megtanuljam a francos növényeket holnapig.
Miután Chuck magamra hagyott a fánál, leültem, és lapozgatni kezdtem a könyv oldalait. Az első oldalon a lándzsásfű szerepelt, a másikon meg valami piros bogyó, aminek alig tudtam kiolvasni a hatóanyagát.
   - Hé, szia! - Hirtelen Delia hangja ütötte meg a fülem, aki egy tál kukoricával közeledett felém.
   - Szia, hát te? - Köszöntem vissza, mire leült mellém.
   - Hát, gondoltam hozok neked egy kis kaját, hátha a nagy munkában elfáradtál, de úgy látom nem nagyon erőltetted meg magad. Tán lögybölő lettél, huh? - Viccelődött Delia, majd a vállába bokszoltam egyet.
   - Ha már itt tartunk, a főzőcskézés sem egy túl nehéz munka, bököttkém. Egyébként nem, nem vagyok lögybölő, hanem kóronc. - Vágtam vissza neki, míg ő majszolni kezdte az egyik főtt kukoricát.
   - Na, az tök jó. Majd ha megégetem magam a konyhában, hozzád fogok menni lekezeltetni. Hé, képzeld, megismerkedtem valakivel. A neve Thomas, előttünk került ide, jó fej srác. - Mesélte Delia, miközben letettem a könyvet, és rágcsálni kezdtem a másik cső kukoricát. Thomas. Mintha ismerős lenne ez a név, ám fogalmam sincs honnan. Lehet hogy Delia említette már, csak elfelejtettem. - Este bemutatlak neki. Um, most viszont megyek. Serpenyőnek kell a segítség, te tanulj csak. Viszlát kóronc! - Azzal Delia kettesben hagyott a könyvvel, melyet elkezdhettem betanulni.
***
    Az egész délutánom a könyv tanulmányozásával töltöttem, s az estéhez közeledve már egész szépen tudtam melyik növény mire való, de persze át kell még néznem holnapig. Gondoltam tartok egy kis szünetet, hisz már így is nagyjából kívülről fújom, és este még át tudom nézni.
 Miután a könyvet rátettem az ágyamra, elkezdtem a tűz felé sétálni, ahol az időközben megérkezett futárok. Newt, Delia s még pár Tisztárs ettek. Gondoltam oda ülök, hátha akad valami jó téma, vagy esetleg tudok Minhoval beszélni a futárkodásról, bár azt erősen kétlem. Vidáman oda intettem a többieknek, akik mosolyogva viszonozták a köszönésem, majd helyet foglaltam Minho és Delia között. Senki sem beszélgetett, melynek hatására a lelkesedésem is kezdett elmúlni, de akkor hál' istennek Minho megszólalt.
    - Na, találtatok munkát?
    - Aha, éppen azt eszed. - Válaszolta Delia, mire Ben és a másik futár akit nem ismertem, elismerően bólogatni kezdtek.
    - És te Erin? - Kérdezte kíváncsian Minho, ám mielőtt válaszolhattam volna, Newt megtette helyettem.
    - Erin futárnak akart állni, de végül megelégelte a kóronc poszttal is. - Erre az összes futár, még Minho is nevetni kezdett, az arcomat pedig elöntötte a vér. Majd' elsüllyedtem szégyenemben, s borzasztóan mérges lettem Newt-ra, aki azt a borzasztó rossz löttyött iszogatta. Többen is megjegyezték az ott ülők közül, hogy egyáltalán nem lennék rá képes, meg hogy mi lányok, nem bírnánk. Úgy döntöttem nem hallgatom tovább e lenéző beszólásokat, így felálltam, s a kóronc kunyhóhoz igyekeztem.
    - Hülye bököttek! - Kiáltottam vissza, mire még jobban nevetni kezdtek. A pokol mélyére kívántam őket, s legszívesebben ájulásig püföltem volna mindegyiket.
 Leültem az egyik ágyra, majd lépteket hallottam. Egyedül akartam lenni, ezért ki kiabáltam.
    - Bárki is az, húzzon el innen! - Már azt hittem az illető, aki kint mászkált, elment, de akkor nyílt az ajtó, melyen legnagyobb meglepetésemre, fogalmam sincs ki lépett be. Először azt hittem Delia, vagy valaki más, de ezt az egyént nem ismertem. A félhomályban alig láttam az arcát, de bizonyára egy fiú az.
    - Bocs, izé, én csak...Jeff küldött, hogy vigyek neki ezt azt, de őszintén szólva fogalmam sincs mire célzott. Tudnál segíteni...kérlek? - A hangja nagyon ismerős volt, egyáltalán nem lekezelő, így nagyot sóhajtva felálltam, s odamentem.
    - Pontosan mi kell neki? - Kérdeztem, és oda mentem a kenőcsökhöz.
    - Az egyik futár megsérült, valami kamilla kell neki, meg kötszer. - Hülye, bökött futár. Akármelyik is volt, megérdemelte.
Némán megkerestem a délelőtt felforralt kamillát, egy darab kötszert, s egy nagyobbat, majd a fiú kezébe nyomtam. Ahogy felnéztem, a tűz megvilágította az arcát, s megláttam őt.
 Ugyan ezt az arcot láttam az álmomban, ahogyan kintről nézi hogy lassan, de biztosan megfulladok. Rémületemben hátra ugrottam egy nagyot, ami miatt értetlenül a homlokát ráncolta.
   - Mi a baj? Mi az? - A srác arcára ült ki egy csöppnyi ijedség. Nagy ívben tettem a kérdésére, csak álltam ott némán, mikor ráeszméltem hogy ez nem lehet ő. Miért lenne ő? Hisz csak egy álom volt, akkor meg miért aggódom?
Óvatosan közelítettem az ajtó felé, közben végig őt néztem.
   - Bocs, én csak...csak összetévesztettelek valakivel. Ha meg van amit kerestél, akkor én megyek is. - Azzal otthagyva a fiút, kisiettem a kunyhóból, neki ütközve Delia-nak.
   - Erin, minden oké? Megállnál, kérlek, figyelj, ne törődj Newt-val, és a többiekkel, amiatt a lötty miatt vo...-
   - Teszek Newt-ra, és a többiekre, van náluk sokkal nagyobb bajom is. - Válaszoltam kikelve magamból, s elindultam az ágyam felé, mikor megláttam Minho-t felénk közeledni. Remek.  Más sem hiányzik, csak egy idióta futár.
   - Hé, Erin. Jól vagy? Izé, sajnálom, nem akartalak megbántani, sem a többiek, csak tudod elég abszurd hogy futár akarsz lenni.
   - Figyelj, Minho. Semmi baj, hagyjuk az egészet, nem érdekel. Fáradt vagyok, most pedig ha megbocsátotok...- Futólépésben haladtam az ágyam felé, hallottam hogy Delia jön utánam, amit különösebben nem bántam: legalább el tudom mesélni neki az álmom, s az imént látottakat.
Mikor leültünk, azonnal belekezdtem a mesémbe, hogy mi történt az álmomban, és hogy őrült módon láttam az álmomban szereplő, gyanús tagot.
   - Fura. Mi van, ha nem is álom volt? - Delia utolsó szavaira felkaptam a fejem, és eszembe jutottak a képek, melyeket a lányokról láttam tegnap.
   - Lehet hogy igazad van, de őszintén remélem hogy nincs. Ha ez is olyan mint a képek tegnapról, akkor valami nincs rendben. - Állapítottam meg, mire Delia sóhajtott egyet.
   - Erin, itt alapból semmi sincs rendben. - Erre felnevettem, mire eloltottam a kis tüzet, és elhelyezkedtem. - Majd holnap kitárgyaljuk. Aludj jól!
   - Jó éjt, Delia. - Alig hogy behunytam a szemem, elnyomott az álom.

2015. május 23., szombat

Harmadik fejezet - Körbevezetés

 
*Delia szemszöge*

  Körülültük az erőtlenül pislákoló tüzet. Valahányan a kevéske adagjaikat majszolgatták a helyükön, mások pedig csak figyelték a napot, ahogy eltűnik a kőfalak takarásában. Sokan nagy készülődésben voltak. Mint ahogy azt Newt elmondta nekem és Erinnek, ünneplés közeledett. A srác, miközben mi békésen ám de gyorsan elfogyasztottuk az ételünket, beszámolt pár dologról, de csak borzasztóan tömören. A felét nem jegyeztem meg, a másik része meg úgy igazán nem azt mesélte el nekem, ami igazán érdekelt. Feltettem Newtnak jó néhány kérdést, ő pedig vagy úgy tett mintha nem hallaná, vagy egyszerűen azt mondta később rájövök. De ami a leginkább frusztráló válasznak bizonyult, az a híres "nem tudjuk" volt.
    - Mióta vagytok már itt? - Kérdeztem. Szemet szúrt Newt mondataiban az a folytonosság, amit remekül leplezett, mégis érezhető volt. Tudtam hogy már elmondta pár embernek azt, amit most nekünk is próbál elmagyarázni.  
     - Három éve. - Minho válaszolt a Newtnak szánt kérdésemre. - És ezalatt az idő alatt, egyszer sem esett meg, hogy valakit ilyen állapotban küldjenek fel mint ti. - Meglepett, hogy Minhot nem a nemünk izgatta leginkább, hanem ahogyan kinéztünk.
     - De még olyan se volt, hogy kettő embert küldenek fel. - Avatkozott bele Newt a beszélgetésbe, majd elvette a tányérjainkat és eltűnt valamerre.
     - Azért az sem túl gyakori, hogy lányok érkezzenek. - Most Gally kapott szót és lenéző hangnemben beszélt hozzánk. - Ja várjatok, hisz ez még egyszer sem fordult elő... - Nevetett fel nagyképűen, majd továbbállt.
 A tömeg rövidesen feloszlott, mindenki ment a saját dolgára. Az ég kezdett elsötétülni, a srácok a kis farakást kezdték el csinosítgatni, vagyis ráhordtak pár nagyobb farönköt. Dobszerűségeket pakoltak a jövőbeli tábortűz mellé, közben pedig itt-ott már bulihangulat fogta el az embereket. Én ez idő alatt végig Erinnel voltam. Csak csendben nézegettük a többieket, mikor Alby észrevette hogy mi csak ott ülünk a fűbe és nem csináltunk semmit.
     - Tudjátok... aki nem dolgozik, ne is egyék. - Mondta. - Kérdezzetek meg valakit, kell-e segítség!
     - Alby! - Jeff közeledett hozzánk. - A két lány nincs túl egészséges állapotban. Kivételezz velük, legalább ma este! - Kérlelte a fiú, Alby pedig könnyen beleegyezett. Már éppen indultak is ketten, de Albynak eszébe ötlött valami.
     - Viszont valamit meg kell tennetek, Erin és Delia. Had mutassak valamit! - Alby közelebb jött hozzánk, felsegített minket és a fal felé vezetett. A férfi egy kést nyomott a kezembe, én pedig hirtelen megrémültem. Csak akkor jöttem rá, mit is szeretne, mikor a fáklyájával rávilágított a falra. Nevek voltak belevésve. - Ahogy a doboz kinyílt és ti megpillantottatok minket, onnantól nem volt visszaút. Már közénk tartoztok. Tudnotok kell, mit jelent ez. - Mutatott a sok vésésre.
 Összenéztünk Erinnel és egy csöppet meghatódtam. Hisz mi csak haszontalan éhesszájak vagyunk itt jelenleg, akik még gyógyításra is szorulnak. Mégis, Alby úgy gondolja hozzájuk tartozunk. Ez jó érzéssel töltött el.
 Ügyetlenül formáltam a betűket a vésőeszközzel, majd miután végeztem átadtam azt Erinnek is. Ő jóval ügyesebben bánt vele mint én. Szükségtelennek éreztem már magam, ezért ezen a napon először magára hagytam Erint Albyval, én pedig odamentem a fiúkhoz segítő kéznek. Ahogy közeledtem feléjük, mindenkin végignéztem. Láttam hogy kik tűnnek erőszakosabbnak, kik vannak egy kupacban. Ebből következtettem hogy kihez érdemes odamennem. Megpillantottam Minhot, egy másik sráccal az oldalán. Newtnak magyaráztak valamit, aki nagy figyelemmel kísérte a beszámolójukat, miközben maga is csinálta a saját dolgát. Oda akartam menni, de tudtam hogy fontos dologról beszélnek, úgyhogy inkább tovább nézelődtem.
A figyelmemet ezúttal Gally élvezhette. Egy csomó másik sráccal hülyültek. Érezni lehetett a versenyszellemet mindegyikőjükből. Őket sokáig nem mertem bámulni, féltem hogy esetleg észreveszik és belém kötnének. Igazából nem féltem, szimplán fáradt voltam hozzájuk.
Egy csomó idegen arcot láttam, kezdtem totál begolyózni, ezért kerestem valami ismerős alakot. Mivel igazából hét embernek hallottam eddig a nevét innen, nem volt könnyű dolgom. Persze, eszembe jutott hogy megyek és bemutatkozok mindenkinek, de szerintem mindenkiben van egy kicsi ellenszenv irántam, amiért ilyen látványos volt a belépőm. Annyi ideig álltam ott egy helyben, hogy már Erin lépteit hallottam mögöttem. A lány mellém állt, én pedig rámosolyogtam. Éppen a fejemet fordítottam volna ismét a tömeg felé, mikor Newt a semmiből elém termett. Ijedtemben hátraléptem egy kicsit, a fiú pedig reflexszerűen utánam kapott, nehogy elessek.
     - Ez az egész, a ti ünneplésetekre is szolgál. - Mondta. - Nem lesz valami hatásos így, hogy már végignéztétek az előkészületeket.
     - Mindenki pikkel ránk, hogy lenne ez ünneplés? - Szólt Erin és szomorúan vállat vont.
     - Mindig jó dolog a plusz segítség. Mellesleg, ki tudja mi jót hoztatok még magatokkal, amiről mi nem is tudunk. - Newt próbált megnyugtatni.
 Amint Newt ezt kimondta, hatalmas ricsaj következett. Minden készen állt az estére, a fiúk egyszer csak üvöltözni kezdtek. A dobokhoz ültek páran és azt is püfölni kezdték. Newtot hívta a kötelesség, hamar otthagyott minket. Mivel mindenki ott volt már egy pontban, mi is mentünk. Alby és még páran meggyújtottak egy-egy száraz faágat és a szintén fából készített furcsa szoborfélére céloztak vele. Mind egyszerre dobták el a kezükben lévő tárgyat, aztán ujjongva továbbálltak valamerre. Mindenki csinált valamit, viháncoltak, táncoltak -valami olyasmi- és mesélgettek egymásnak. Mi is közelebb férkőztünk hozzájuk.
     - Szerintem le kéne ülnünk. - Jelentette ki Erin.
     - Nem lenne rossz. - Miután válaszoltam, rögtön kerestünk magunknak valami helyet. Ez végül az egyik kunyhó volt. A tetőt tartó oszlop aljába ültünk le és tovább néztük a többieket.
     - Szerinted Newt komolyan hisz abban, hogy jó dolog az, hogy itt vagyunk? - Kérdeztem rövid csend után. Valahogy furcsa volt az egész helyzet, Newt mégis határozottan hitt a pozitívumunkban.
     - Talán ő is kissé tanácstalan, magát is megnyugtatja azzal hogy ilyet mond nekünk. Engem inkább az izgat, hogy honnan gondolod hogy nem stimmel valami? - Kérdezte Erin határozott hangnemben.

     - Hát lássuk... Lányok vagyunk. Valószínű verekedtünk. Vagy talán csak dühösek voltak ránk, mi meg álltuk az ütéseket. Nem gondolnám magamról, hogy képes lennék visszavágni. - Rántottam egyet a vállamon, erőtlenül. Ekkor Erin kissé elgondolkodott, talán eszébe juthatott valami. - Mi a baj? - Rákérdeztem.
     - Semmi, csak... - Az ujjait a halántékához emelte, valamire biztos emlékezett. - Lányok. Voltak lányok. - Úgy döntöttem nem szólok bele a mondandójába, nem folytatta addig, amíg meg nem látta a kíváncsi arckifejezésem. - Mármint, bevillant egy kép. Mérges emberek. Ha nem lányok, akkor hosszú hajú férfiak. Vagy valami mutáns lények, engem  már az se lepne meg. - Fújta ki a levegőt Erin.
      - Egész jó, hogy neked vannak ilyen emlékeid. Rólam nem tudnál mondani valamit? - Nevettem, hogy megtörjem az elkeseredett hangulatot közöttünk, mire Erin is mosolyogni kezdett.

      - Hé! - Minho hangját hallottuk meg messzebbről, majd később már láttuk felénk kocogni. - Mi ilyen mulatságos? - Érdeklődött mosolyogva, majd mint aki felkészült egy nagy röhögőgörcsre, megtámaszkodott a fedőt megerősítő, mellettünk helyezkedő második oszlopnak. Sajnos csalódnia kellet, mikor elmagyaráztuk neki a savanyú humorunkat. Ellökte magát a helyzetéből és felsegített minket. - Igaz, pihennetek kell, de arra még van időnk. Az ünnepi hangulat balra kilencven fokkal kiszúrja a szemeteket, de nem mennétek oda. - Az említett irány felé kezdett minket tuszkolni.
  Rögtön miután kicsikét beljebb mentünk volna a tömeg torlódása között, Newt ütközött belénk. Megint. Egy befőttes üvegben valami kotyvalékot fogott a kezében, amit majdnem rám öntött. A fiú és én egymásra nézünk, Minho pedig ezt úgy vélte, hogy majd Newt gondoskodik rólam a továbbiakban. Intett egyet, megragadta Erin karját és lelkesen vezette a lányt tovább. Newt is az irányukba pillantott, majd vissza rám. Kedvesen megérintette a felkaromat, kijjebb vezetett a rendkívül erős szaggal rendelkező fiúsokaságtól.
     - Szóval... - Kortyolt bele abba a különös lébe, majd egy kicsi fintorgás kíséretében folytatta. - Kérdezz bármit, ami érdekel, oké? 
     - Mond, hol szoktatok... tudod... tisztálkodni? - Legszívesebben pofán csaptam volna magam erre a kérdésemre, ennél lányosabb és értéktelenebb kérdést már fel sem tehettem volna. Mondjuk eléggé érdekelt a téma.
     - Hát öhm... - Látszott Newton hogy ez a kérdés kizökkentette a rutinból. - Van egy elképesztően kicsi "tó" valahol az erdőben. Havonta párszor belemegyünk ruhástól. Tudod, ha már fürdés, csináljuk rendesen. Ezen kívül még szokott esni az eső, akkor persze megesik hogy elázunk. - Gondolkodott, hogyan válaszolhatna még, kevésbé kiábrándító módon.
- Hát... mint lányok... izé. Jó, fogalmam sincs. - Newt láthatóan zavarba jött, kínjában felnevetett. - Más kérdés, esetleg?

     - Mond el amit tudsz, hogy elkerüljük egy újabb ilyen kínos helyzetet. - Miután ezt kimondtam, Newt kifújta a levegőt, gondolom kicsit megkönnyebbült. Lassan sétába kezdtünk.
     - Tudod, voltak idők mikor ez, - A fiú körbenézett az egész tisztáson - nem volt ilyen nyugodt. Akkoriban mindenki össze volt zavarodva, tele voltunk kérdésekkel és egyikőnk sem tudta rá a válaszokat. Erről inkább Alby az, aki mesélni tudna neked. - Már kérdeztem volna hogy miért, mikor folytatta. - Alby az első, akit felküldtek ide. Ő itt az elöljárók elöljárója. A távollétében én töltöm be ezt a feladatot. Szóval igen, én itt fontos embernek számítok. - Emelte fel a fejét büszkén, én pedig kuncogni kezdtem. A reakciómra nem figyelve mondta tovább. - Amit még tudnod kell, hogy itt mindenkinek van dolga. Állandóan. Egy percig sem lazsálhatunk. - Ekkor körbenéztem a tisztáson. Mindenhol horkoló, ülve alvó embereket láttam. Newt észrevette ezt a tettemet. - Jó, ezt a napot leszámítva. Ez a nap Minho számára is szabad volt. Pedig ő futár, nekik minden másodperc számít. - Newt felfigyelt az ismételten értetlen fejemre és magyarázásba kezdett. - A futárok, minden nap hajnalban, mikor kinyílik az útvesztő nyílása, berohannak és a rulásig ki sem jönnek. Persze, ha nincs szerencsénk, akkor nem jutnak ki estig. - Mikor ezt a mondatot a fiú kipréselte magából, hirtelen egy visító hangra lettem figyelmes, a kőfalak mögül.
     - Mi volt ez? - Kérdeztem kissé rémülten.
     - Mi siratónak hívjuk őket. Ők ott élnek bent. Általában este jönnek elő. Nem tudok sokat mondani róluk... Aki lett volna olyan szerencsétlen, hogy találkozhatott volna velük, nem élte meg azt, hogy elmesélje nekünk. Ha a kapuk ródásáig a futárjaink nem jönnek ki, akkor bent ragadnak és nagy valószínűséggel megszúrják őket, vagy elragadják. - Nyeltem egy nagyot, miközben Newt teljesen nyugodtan mesélte el ezeket nekem. - Nyugi, ide nem jönnek.
     - Csak futárként csinálhatok itt akármit? - Mivel Newt elhallgatott, ezért kérdeznem kellet. Sok minden nem volt számomra világos.
     - Jaj dehogy, Isten ments. - A fiú egy pillanatra megrémült. - Lehetsz építő. Az elöljárójuk Gally, már találkozhattál vele. Nem annyira goromba, mint amennyire tűnik. Mellesleg, rengeteg mindent köszönhetünk neki és a csapatának. Vannak a szakácsok, talán ott megtalálnátok a helyeteket Erinnel.
      - Csak mert lányok vagyunk, nem kizárólag csak a főzés az, amihez értünk. Igazából én nem értek az ételhez. - Gondolkodtam el. - Mi itt a leggusztustalanabb munka?
      - Hm.. - Newt ujjaival végigsimított az állán. - A kóroncok és a zsákolok végeznek kevésbé csábító munkát. - Jelentette ki. - A kóroncok elöljárója Clint, vele még nem találkoztál. Ők felelősek a sebesültek ápolásáért, gyógyításáért. Vannak eléggé súlyos sérülések is, amik könnyen felforgatják az ember gyomrát. Hidj nekem! - Rázta a fejét Newt, elszörnyülködve. - A zsákolok pedig a halottakért felelnek. Elszállítják, eltemetik őket. Ők még őrködni is szoktak mellékesen, de az nem olyann ,,n undorító dolog. - Mondta. lkrelselVannakógyításáért. felelősek ak végigds aí őket.
dj nHogyj djkösérüléseklyos. Val.a
 Észre sem vettem, de már réges-rég kint voltunk a ricsajból. Akkor eszméltem fel, hogy megszűnt a külvilág, mikor Newt és én megálltunk egy építménynél. Mind a ketten csendben lettünk, én pedig bepillantottam a gallyakból összerakott "ház" belsejébe. Mikor megpillantottam a függőágyakat, egyből elfogott az álmosság és ásítottam is egyet. Newt ez idő alatt az utolsó csepp titokzatos löttyét is magába erőszakolta.  
    

     - Holnap már fel is méritek miben vagyok a legjobb? - Törtem meg a csendet.
     - Ez lenne a terv, de sajnos eléggé nagy akalynak tűnik, hogy ennyire le vagy sérülve. De néhány dologban így is segíthetnél, ha mást nem, akkor nekem. - Mosolygott.
     - Remek. - Vigyorogtam rá.
 Newt mellöl a távolban megpillantottam Erint és Minhot, ekkor pedig már leesett, hogy ez a két fiú alvásra akar kényszeríteni minket. Minhoék nevettek valamin, majd mikor észrevettek már nem beszélgettek tovább. Hamar utolértek. Erin mellém helyezkedett a két fiú pedig velünk szemben álltak.
     - Nos... - Kezdett bele Newt. - Remélem találtok magatoknak ágyat. Jó lenne ha még fent maradhatnátok, de Jeff bököttül lerágná a fülünket. - Ezután kórusban jó éjszakát kívántunk egymásnak és mindenki ment a dolgára.
     - Na? - Böktem oldalba Erint, de rájöttünk hogy hiba volt, mert mindketten felszisszentünk erre.

     - Minho egész végig próbált jókedvre deríteni. - Fújta ki a levegőt Erin. - Már mindent tudok az útvesztőről, meg a futárokról, de mást nem volt képes elmondani. Mellesleg ha nem álltunk meg tízszer köszönteni valakit, akkor egyszer sem... Lett ismertség. - A lány leült a számára legszimpatikusabb függőágyra, majd ezzel a lendülettel le is feküdt rá. - Te mit tudtál meg? 
     - Hogy ritkán fogunk fürdeni. - Húztam el a számat, mire mindketten felnevettünk. Rögtön ezután, letisztáztuk egymást egy "jobb éjt"-el és próbáltunk elaludni. Erin horkolását már két másodperc múlva hallgathattam is. Én pedig csak forgolódtam. A tökéletesen csillagos eget kezdtem el bámulni, közben gondolkodtam néhány dolgon. Hirtelen egy alak megmozdult az előttem lévő ágyon üresnek hitt ágyon, félbeszakítva a nyugodtságomat. Mivel biztosra vettem hogy csak mi vagyunk bent, eléggé megrémültem. Kapálózások közepette kifordultam és leestem a fekvőhelyemről, a koppanás miatt pedig az előttem lévő srác hátrapillantott. Eleinte csak rémülten nézett, aztán kuncogott rajtam egy kicsit, majd felsegített. Egy eddig ismeretlen arcot fedeztem fel, a szemeiben álmatlanság és szomorúság keveréke tűnt fel.