Első fejezet - "Üdv a tisztáson!"

  

Delia szemszöge

   Nagy zajra ébredtem. Körülöttem piros fények táncoltak. Zúgást és zakatolást hallottam, minden irányból, na meg a saját zihálásom. A gyomrom felé érdekes érzések leptek el, mintha valami kiszándékozna törni belőlem. Ez a valami, hamar utat is tört magának, s mikor éreztem hogy megindul, hirtelen erő folytán a hanyatt fekvésből, feltápászkodtam a karjaim segítségével. Az a különös dolog, a számon át nyert kiutat, és hamar rájöttem mi volt az. Csak víz. De rengeteg. Mintha majdnem megfulladtam volna. Ezután csak a félelem irányította a cselekvéseim, meglepődötten néztem körül. Dobozok, állatok, zsákok voltak mindenfelé. Bár ezek se voltak megnyugtatóak, ami végképp kiverte a biztosítékot nálam, az volt, hogy nem voltam egyedül. Egy másik lány, még mindig ájultan hevert mellettem. Bár megvoltam ijedve, és magamat akartam menteni, kötelességemnek éreztem hogy a lányt segítsem a felkelésében. Fogalmam sincs, honnan jöttem rá erre a dologra, de a mellkasát kezdtem ütni, miközben csak azt kiabáltam "Ébredj fel!". Nem tudtam a lány nevét, de igazából a sajátom sem ugrott be. De a társaságom arca felettébb ismerős volt. Miután pedig a lány végre jelét adta hogy kezd ébredni, megnyugodtam és csak akkor vettem észre valamit. Körülöttünk furcsa folyadék hevert, de nem jöttem rá a színére, mivel a vörös fény nem engedte beazonosítani a dolgokat. Aztán éreztem, hogy valami a homlokomról rácseppen az ujjamra. Hamar észbe kaptam, és az előbb említett részemhez érintettem a tenyerem. A homlokomon szúró fájdalmat éreztem, ahogy a másik testrészem hozzáért, a tenyeremet pedig ugyanúgy befogta egy szín. Vér lehetett, más nem. Mindenhol vér, és víz. Mikor felfedeztem ezt a sebhelyemet, újra a lányra koncentráltam, aki már köhögött és a könyökén támaszkodott.
     - Haho... - simítottam meg a vállát - Hé, itt vagyok.
     - Au! - a lány az arcához emelte a kezét, ő hamarabb kapcsolt az őt ért sebekre mint én. Lassan, félénken rám pillantott, egy darabig csak bámult, aztán újra megszólalt - De...Delia. - a szemembe nézett, mintha néhány dolog eszébe jutott volna.
Azt hittem, a lánynak a saját neve ugrott be, vagy valami furcsa nyelven hadart volna valamit, ezért csak mosolyogtam rá, mire ő elkaptam a vállam.
     - Delia, ez a neved. - suttogta, kissé zavartan. Én pedig már csaknem frászt kaptam tőle, mire nekem is előtört valami.
     - Erin! - a szemeim kétszeresére nőttek, én is vállon kaptam őt, a reakciója pedig ugyanaz volt, mint nekem az előbb. - Te vagy Erin. Te... - egy pillanatra mintha eszembe jutott volna a lányról  valami, de olyan homályos volt az emlék, hogy nem bírtam befejezni a mondatot. Inkább csak a szemébe néztem, aztán egyszerre kezdtünk nevetni. Ismertük egymást, egyikünk se tudta honnan, de megkönnyebbülés volt számunkra tudni, hogy nem vagyunk egyedül.
 Ezután a roppant bizar jelenet után pedig azt vettük észre, hogy a vörös lámpák fényi kimúlnak és a zaj is megszűnik. Mivel a minket vivő dolog felfelé ment, ezért automatikusan felfelé kezdtem el bámulni. Egyszer csak hallottam, ahogy kinyílik egy ajtó valahol fent, aztán megint fényeket láttam. Túl sok fényt. Hirtelen lefelé kaptam a fejem, és sutyorgásokat véltem hallani. "Mit láttok?" "Ez kettő?" "Lány!" "Minho, menj!".
 Amint az utolsó dolog elhangzott, a szemem már kezdte megszokni a hirtelen fényességet, ezért először Erinre pillantottam, majd újra felnéztem. A csapóajtó mögött álló emberek, mind hátraléptek eggyel, de nem értettem miért. Aztán újra csodálkozó arcuk lett, mikor a másik lány is felnézett rájuk. 
 Egy ázsiai srác, roppant kigyúrt testtel, egyszer csak beugrott hozzánk. Fekete volt a haja, mint a legtöbb húzott szeműnek, az arckifejezése pedig épp oly meglepődött volt, mint a többi fiúnak odafent. Pár másodpercig csak bambán állt felettünk, majd az őt ért ismeretlen sokk ellenére is, mosolyogva nyúlt a kezünkért hogy felsegítsen.
     - Minho vagyok. - mutatkozott be - Üdv a tisztáson!