Negyedik fejezet - Álom, vagy emlék?

*Erin szemszöge*

    Nagyon furcsa álmom volt, melyben fogva tartottak egy tartályban, s egy fiú nézte kintről, ahogy megfulladok. Ami még különösebb volt, hogy ez a fiú az álmom végén Deliaval nevetgélt. Lehet hogy a tegnap történtek hatására álmodtam ezt, nem nagyon akartam ezzel foglalkozni.
  Arra ébredtem hogy a nap meleg sugarai simogatják a bőröm, na meg Newt hangjára, amint engem ébresztgetett. Legszívesebben a fülemre tapasztottam volna valamit, hogy nyugodtan vissza alhassak, de tudtam hogy jelenleg erre nincs esély. Hisz Alby is megmondta, a semmire kellőket a hátuk közepére sem kívánják.
    - Erin, ébredj, dolgunk van! - Newt azon erősködött, hogy hangja keménynek tűnjön, s gondoltam húzom még egy darabig, de aztán elvetettem az ötletet, hisz így is, úgy is én szívnám meg.
    - Jóvanmá'. - Motyogtam álmosan. Kisöpörtem hosszú, barna hajam az arcomból, bosszankodva töröltem le a számról a nyálat, s feltápászkodtam. Való igaz, nem a világ legkényelmesebb ágya az enyém, de sokkal jobb mint a földön feküdni vagy ilyesmi.
Megigazítottam a pólómat, majd figyelmen kívül hagyva Newt türelmetlen arckifejezését, körbe néztem. Sok-sok függőágy lógott üresen, s mikor ráeszméltem hogy Delia is bizonyára már dolgozik, elöntötte az arcomat a vér. Természetesen csak is Erin lehet az a lusta, semmirekellő akit utoljára sikerül felkelteni.
    - Na, jössz már? - Newt kissé ideges hangja zökkentett ki gondolatmenetemből, bólintottam s követni kezdtem.
    - Először azt mondták, teszteljük le a képességeid az építőknél bár...- A mondatot félbe szakítva, vigyorogva végig nézett. -...bár oda elég kevés az esély, az alkatod alapján. Az építők kemény munkát végeznek, Gally az elöljárójuk, inkább el sem viszlek oda.
    - Igen, ezt mondtad már...Na meg nem szívesen vagyok Gally-vel. Nem csípem, bunkó. - Szögeztem le, mire Newt felnevetett.
   - Nem mondanám hogy bunkó...inkább buta. Nem egy észlény, és elég pökhendi, de sokat köszönhetünk neki. Itt sem mindenki barátságos, mint én vagy Minho, és hát nem is valami bölcsek. - Amint Newt kimondta ezeket a szavakat, felhorkantam s felvontam a szemöldököm. Azt már én is észrevettem, hogy páran például nem olyan bölcsek mint Alby, de velük szerencsére nem kerültem összetűzésbe. Még nem.
 Newt-val tovább sétáltunk, a Tisztáson mindenki csinált valamit. Egyetlen árva lelket sem láttam, aki netán lopta volna a napot, még a kis Chuck is elfoglalta magát, habár azt nem nevezném munkának.
Valaki kapált, állatokkal foglalkozott, fát gyűjtött, s a többi. Majd megláttam Delia-t. Serpenyővel foglalatoskodtak, s mikor felnézett, vadul integetni kezdett. Vissza intettem, viszont nem mehettem oda, hisz most nekem is kell keríteni valami teendőt.
    - Úgy tűnik, Delia megtalálta a neki való munkát. Csak nehogy elsózza a levest, vagy valami. - Viccelődött Newt, és tovább sétáltunk. Minho-t nem láttam sehol, tekintetem pedig automatikusan az egyik hatalmas nyílásra tévedt. Milyen lehet minden egyes nap bemenni oda, már három éve? Egy biztos: nem túl kellemes, de biztosan izgalmasabb, mint a tisztáson.
   - Erin, gyere. Sok dolgunk van. - Newt biztosan észrevette, hogy az Útvesztő egyik bejáratával szemezgetek, a hangja kapkodó volt. Nagy nehezen elszakítottam a tekintetem a nyílásról, s tovább mentünk. - Mi lenne ha a zöldségekkel foglalkoznál? Tudod, a kerttel, kapálni, gyomlálni, ilyesmi.
    - Nem. - Válaszoltam szűkszavúan, mire Newt nagyot sóhajtott, s folytatta.
    - Akkor...az állatokkal, de én inkább a kertet választanám, mert az...-
    - A-a. - Ezek mind, csupa unalmas dolgok, csupa közönséges dolgok.
    - Figyelj, Erin. Ez nem kívánság műsor, ha nem dolgozol, nem is eszel. Hidd el, én csak jót akarok, de tudod nagyon megnehezíted a dolgom. - Akadt ki Newt, amit meg is értettem. Csak egyszerűen nem akartam pipere munkákat végezni, szívesebben választanék valami izgalmasabb melót. Például beállnék kóroncnak, nyesőnek, vagy...vagy futárnak.
    - Miért ne lehetnék mondjuk Futár? - Álltam elő az ötlettel, mire Newt döbbent, és amolyan "te teljesen bolond vagy" fejjel nézett rám, ezzel lelombozva lelkesedésem.
    - Normális vagy? Egy, itt senki sem akar Futár lenni, kettő, azokat úgy választják, és ne haragudj meg, de nem úgy nézel ki mint aki kitartó és gyors. - Ahogy Newt kimondta ezeket a szavakat, magamban átkozni kezdtem őt. Miért van az, hogy csak mert lány vagyok, azt hiszik béna, gyenge vagyok, és kevesebb tűrő képességem van, mint a fiúknak? Honnan veszik ezt? Még nem is próbáltam ki magam semmiben! Elegem van ebből, hogy csak mert fele akkora vagyok mint Gally vagy Minho, lenéznek. Legszívesebben leordítottam volna Newt-ot, de nem mentem volna vele semmire, inkább csendben maradtam. 

    - Nos...Akkor kóronc akarok lenni. Merre van Clint és Jeff? - Kérdeztem érdeklődést színlelve, mire Newt nagyot sóhajtva oda szólt Jeff-nek, ő pedig mosolyogva ide futott.

    - Sziasztok! Na, mi van? - Jeff lelkesedése hamar elmúlt, mikor Newt először komoran rám, majd rásandított.
    - Hé Jeff, képzeld, Erin kóronc akar lenni. - E mondat hallatán, Jeff szemei majd' kiestek, szája pedig tátva maradt. Már épp kezdett volna kínossá válni a helyzet, mikor a kóroncok elöljárója, majdhogynem összeesett.
    - Azt a redves bökőjét! Erin, magadnál vagy? A kóroncoknak van a második legundorítóbb munkájuk, érted? Miért akarnál te kóronc lenni? - Jeff, jól megnyomva a "te" szót, teljesen kitért a hitéből, ami idegesített. Nem mindegy miért akarok én kóronc lenni? Miért mindenki azzal van elfoglalva, hogy miért? Örüljenek, hogy nem leszek Lögybölő, az isten áldjon meg.
Vettem egy nagy levegőt, s megpróbáltam a legkedvesebb formában választ adni Jeff-nek.
   - Hát, szeretnék másokon segíteni. Érted, ha valaki megsérül. Na meg érdekel a munkátok. - Hazudtam, de láthatóan Jeff bekapta a horgot, és vigyorogni kezdett. Az igazat megvallva Futár akarok lenni, és leszek is, valamikor, de amíg nem bizonyítom be, hogy alkalmas, kitartó és gyors vagyok, addig be kell érnem a második legizgalmasabb munkával.
    - Nos, ha te ezt szeretnéd...Lássuk, mit tudsz! - Adta be a derekát Jeff, mire Newt felsóhajtott, és hárman elindultunk a kunyhóhoz, ahol tegnap elláttak minket. - Először is, tudnod kell, melyik növény mire való. Érted, ha netán megvágod magad, nem vehetsz be lándzsás füvet. - Magyarázta Jeff, mire felvontam a szemöldököm.
    - Lándzsás füvet? - Kérdeztem vissza értetlenül, mire Jeff bólintott, s tovább magyarázott.
     - Tökéletes gyógyír, ha netán átfázol, és egész nap köhögsz. Ne feledd, ami jó erre, az nem biztos hogy jó arra is! - Jeff olyan lelkesedéssel mondta el mindezt, hogy azt éreztem, kezdek ténylegesen érdeklődni az orvoslás iránt. - Adok neked később egy könyvszerűséget, amiben benne vannak a növények, azoknak nevei, és hatásai. Ha tényleg kóronc akarsz lenni, holnapra tanuld meg. - Jeff hangja olyan kemény volt, akár egy kőszikla, látszott hogy komolyan beszél, és őszinte választ vár tőlem. Newt is kíváncsian várta mit reagálok, s mivel a futárkodáson kívül ez az egy dolog, amely felkeltette az érdeklődésem, bólintottam.
Jeff és Newt elégedett mosolyt váltottak, míg én szemügyre vettem a kis kunyhót. Összesen hat ágy volt beszerelve, oldalt pedig mindenféle tálkák sorakoztak egymás mellett, melyben különféle trutymók voltak. Növények, víz, kötszer, s különféle kenőcsök, melyek isten tudja mire jók. Valószínűleg ezeknek a hatását is meg kell tanulnom...
   - Tehát akkor eldőlt. Erin, mostantól kóronc vagy! - Jelentette ki Newt sietve, ám Jeff közbe szólt.
   - A-a. Ne szaladjunk úgy előre, még ki kell derítenünk hogy értesz-e a munkához, és hogy vagy-e olyan kitartó, hogy minden fontos infót bemagolj. Ha nem, mehetsz lögybölőnek. - Álmomban sem gondoltam volna, hogy Jeff képes ennyire komoly lenni. Ismét bólintottam, s rásandítottam Newt-ra, aki felvont szemöldökkel, gyanúsan méregetett.
   - Olyan kitartó leszek, akár egy Futár. - Erre mindketten felhorkantak, majd a szememet forgatva leültem az egyik ágyra.
    - Na persze. Viszont én most itt hagylak titeket, megyek és hasznossá teszem magam. Sok sikert, Erin! - Azzal Newt kisietett a kunyhóból kettesben hagyva újdonsült főnökömmel. Egészen addig méregetett felvont szemöldökkel, míg Clint be nem toppant. Láthatóan meglepte a látvány hogy a kunyhóban terpeszkedem, s Jeff felvilágosította.
    - Szasz' Clint. Ő itt Erin, az új, ideiglenes munkatársad. Erin, ő itt Clint, aki láthatóan még mindig nem dolgozta fel hogy kapott egy lány munkatársat. Barátkozzatok össze, addig megkeresem a könyvet. - Azzal Jeff matatni kezdett a kunyhóban, míg Clint még mindig az ajtóban méregetett.

    - Te vagy a Zöldfül, igaz? - Kérdezte halkan, mintha ez akkora titok lenne. Sóhajtottam, s megpróbáltam értelmes választ kinyögni.
    - Az egyik. Ketten jöttünk, én Erin vagyok, a másik lány Delia. -  Pár percig néma csendben kémleltük egymást, míg Jeff végre meghozta a könyvet, amely pechemre nem is volt olyan kicsi, mint amilyennek gondoltam.

    - Az isten áldjon meg, Clint! Szedd már össze magad, Erin nem egy Sirató, csak egy lány. Viselkedj emberien, mert holnaptól talán együtt fogtok dolgozni. - Egy dolgot észrevettem, már pedig azt, hogy Jeff amilyen kicsi, olyan hangos, szókimondó és pattogós, amitől nevetni támadt kedvem, de elvetettem az ötletet, hisz nem vetne rám túl jó fényt, ha kinevetném a leendő főnököm.
 Miután Clint felfogta hogy lány vagyok, bocsánatot kért, és arról kezdett fecsegni hogy ő könnyen betanulta a növényeket, ám a kotyvalékok receptjei sokkal nehezebbek. Remek, máris megnyugodtam. De legalább így megmutathatom hogy kitartóbb vagyok, mint amilyennek gondolnak.
 Jeff legelőször a vágásokra való gyógymód elkészítését mutatta be, amihez kamilla virág kell. Megtudtam, hogy ha leforrázom egy tál vízben, akkor fertőtlenítő és nyugtató hatású lesz, ettől a seb nem lesz csúnyább, sem fájdalmasabb. Míg Clint növényeket szedett, Jeff adott nekem egy csokor kamillát, amelyet nekem kellett leforráznom, és próbaként bekötözni vele a kezem.
A lé kevergetése közben újra eszembe jutott a bizarr álmom, melyet nem tudtam mire vélni. Olyan érzésem volt ezzel kapcsolatban, mintha nem is álom lett volna, hanem egy emlék...de az lehetetlen. Tragikus módon nem emlékszem semmire, pont úgy ahogyan senki más ezen az isten verte tisztáson.
   - Jó, Erin, elég lesz. Miután leforráztad ne kevergesd sokáig, mert elpárolog a kamilla, és mi ezt nem szeretnénk. Hozd most már be. - Jeff hangja vissza rángatott a valóságba, ahol ráeszméltem hogy keményen elkalandoztam. Óvatosan megfogtam az edényt, és bevittem a kunyhóba, ahol kötszer és egy tőr volt előkészítve. Figyelmesen vártam Jeff utasítását, mire az őrült módon felkapta a tőrt, s végig húzta a tulajdon kezemen.
   - Au! Te normális vagy, ember? Ez meg mire volt jó te bökött?! - Kiáltoztam kikelve magamból, ugyan a vágás nem volt nagy s mély sem, de ilyet akkor is csak egy fogyatékos csinál.
   - Hé, ne hívj bököttnek, kezeld le a sebed. Megnézzük hogy elég ügyes vagy-e hozzá. - Magyarázta kárörvendő vigyorral a képén, melyet legszívesebben letöröltem volna az öklömmel.
   - Baromság. Te kattant vagy...- Átkoztam Jeff-et még egy kicsit, aztán fogtam egy darab kötszert, belemártottam a kamillába, s rátettem a vágásra. Elsőre csípett, de már nem fájt annyira. Jeff felvont szemöldökkel nézte, ahogyan még mindig a kötszer darabot szorongatom.
   - Mi van? - Kérdeztem értetlenül, mire nagyot sóhajtva levágott egy nagyobb darabot a kötöző anyagból, s átnyújtotta.
   - Kötözd be.
   - Minek? Erre ne pazarold a kötszert, baromság erre a karcolá...-
   - Erin, csináld és ne vitatkozz! - A szemem kétszer akkorára kerekedett, mikor Jeff szó szerint leordibált. Valószínűleg keménynek akart tűnni, de nem tudtam komolyan venni. Vigyorogva követtem az utasítását, míg ő megpróbált lenyugodni. Mikor kész voltam a karcolás bekötözésével, a kezembe nyomta a könyvet, és közölte hogy menjek tanulni, ne idegeljem tovább.
Alig hogy kiléptem a kunyhóból, belebotlottam Chuck-ba, aki derűs mosollyal nézett fel rám.
   - Szia Er, na, találtál munkát? - A nevem furcsa becézésén felvontam a szemöldököm, de valahogy tetszett. Vissza mosolyogtam Chuck-ra, s elindultunk az egyik nagy fa felé.
   - Aha, képzeld, lehet hogy kóronc leszek. - Hangom tele volt büszkeséggel, mikor Chuck tapsolni kezdett.
   - Hát, gratulálok. Bár én a világért sem lennék kóronc, az egyik legundorítóbb munka a tisztáson. De hát ha ezt szeretnéd, akkor támogatom. - Nem tagadom, nagyon jól esett Chuck beszéde, lelkesítő hatással volt rám. Még egy ok, hogy megtanuljam a francos növényeket holnapig.
Miután Chuck magamra hagyott a fánál, leültem, és lapozgatni kezdtem a könyv oldalait. Az első oldalon a lándzsásfű szerepelt, a másikon meg valami piros bogyó, aminek alig tudtam kiolvasni a hatóanyagát.

   - Hé, szia! - Hirtelen Delia hangja ütötte meg a fülem, aki egy tál kukoricával közeledett felém.

   - Szia, hát te? - Köszöntem vissza, mire leült mellém.
   - Hát, gondoltam hozok neked egy kis kaját, hátha a nagy munkában elfáradtál, de úgy látom nem nagyon erőltetted meg magad. Tán lögybölő lettél, huh? - Viccelődött Delia, majd a vállába bokszoltam egyet.
   - Ha már itt tartunk, a főzőcskézés sem egy túl nehéz munka, bököttkém. Egyébként nem, nem vagyok lögybölő, hanem kóronc. - Vágtam vissza neki, míg ő majszolni kezdte az egyik főtt kukoricát.
   - Na, az tök jó. Majd ha megégetem magam a konyhában, hozzád fogok menni lekezeltetni. Hé, képzeld, megismerkedtem valakivel. A neve Thomas, előttünk került ide, jó fej srác. - Mesélte Delia, miközben letettem a könyvet, és rágcsálni kezdtem a másik cső kukoricát. Thomas. Mintha ismerős lenne ez a név, ám fogalmam sincs honnan. Lehet hogy Delia említette már, csak elfelejtettem. - Este bemutatlak neki. Um, most viszont megyek. Serpenyőnek kell a segítség, te tanulj csak. Viszlát kóronc! - Azzal Delia kettesben hagyott a könyvvel, melyet elkezdhettem betanulni.

***

    Az egész délutánom a könyv tanulmányozásával töltöttem, s az estéhez közeledve már egész szépen tudtam melyik növény mire való, de persze át kell még néznem holnapig. Gondoltam tartok egy kis szünetet, hisz már így is nagyjából kívülről fújom, és este még át tudom nézni.
 Miután a könyvet rátettem az ágyamra, elkezdtem a tűz felé sétálni, ahol az időközben megérkezett futárok. Newt, Delia s még pár Tisztárs ettek. Gondoltam oda ülök, hátha akad valami jó téma, vagy esetleg tudok Minhoval beszélni a futárkodásról, bár azt erősen kétlem. Vidáman oda intettem a többieknek, akik mosolyogva viszonozták a köszönésem, majd helyet foglaltam Minho és Delia között. Senki sem beszélgetett, melynek hatására a lelkesedésem is kezdett elmúlni, de akkor hál' istennek Minho megszólalt.
    - Na, találtatok munkát?
    - Aha, éppen azt eszed. - Válaszolta Delia, mire Ben és a másik futár akit nem ismertem, elismerően bólogatni kezdtek.
    - És te Erin? - Kérdezte kíváncsian Minho, ám mielőtt válaszolhattam volna, Newt megtette helyettem.
    - Erin futárnak akart állni, de végül megelégelte a kóronc poszttal is. - Erre az összes futár, még Minho is nevetni kezdett, az arcomat pedig elöntötte a vér. Majd' elsüllyedtem szégyenemben, s borzasztóan mérges lettem Newt-ra, aki azt a borzasztó rossz löttyött iszogatta. Többen is megjegyezték az ott ülők közül, hogy egyáltalán nem lennék rá képes, meg hogy mi lányok, nem bírnánk. Úgy döntöttem nem hallgatom tovább e lenéző beszólásokat, így felálltam, s a kóronc kunyhóhoz igyekeztem.
    - Hülye bököttek! - Kiáltottam vissza, mire még jobban nevetni kezdtek. A pokol mélyére kívántam őket, s legszívesebben ájulásig püföltem volna mindegyiket.
 Leültem az egyik ágyra, majd lépteket hallottam. Egyedül akartam lenni, ezért ki kiabáltam.
    - Bárki is az, húzzon el innen! - Már azt hittem az illető, aki kint mászkált, elment, de akkor nyílt az ajtó, melyen legnagyobb meglepetésemre, fogalmam sincs ki lépett be. Először azt hittem Delia, vagy valaki más, de ezt az egyént nem ismertem. A félhomályban alig láttam az arcát, de bizonyára egy fiú az.
    - Bocs, izé, én csak...Jeff küldött, hogy vigyek neki ezt azt, de őszintén szólva fogalmam sincs mire célzott. Tudnál segíteni...kérlek? - A hangja nagyon ismerős volt, egyáltalán nem lekezelő, így nagyot sóhajtva felálltam, s odamentem.
    - Pontosan mi kell neki? - Kérdeztem, és oda mentem a kenőcsökhöz.
    - Az egyik futár megsérült, valami kamilla kell neki, meg kötszer. - Hülye, bökött futár. Akármelyik is volt, megérdemelte.
Némán megkerestem a délelőtt felforralt kamillát, egy darab kötszert, s egy nagyobbat, majd a fiú kezébe nyomtam. Ahogy felnéztem, a tűz megvilágította az arcát, s megláttam őt.
 Ugyan ezt az arcot láttam az álmomban, ahogyan kintről nézi hogy lassan, de biztosan megfulladok. Rémületemben hátra ugrottam egy nagyot, ami miatt értetlenül a homlokát ráncolta.
   - Mi a baj? Mi az? - A srác arcára ült ki egy csöppnyi ijedség. Nagy ívben tettem a kérdésére, csak álltam ott némán, mikor ráeszméltem hogy ez nem lehet ő. Miért lenne ő? Hisz csak egy álom volt, akkor meg miért aggódom?
Óvatosan közelítettem az ajtó felé, közben végig őt néztem.
   - Bocs, én csak...csak összetévesztettelek valakivel. Ha meg van amit kerestél, akkor én megyek is. - Azzal otthagyva a fiút, kisiettem a kunyhóból, neki ütközve Delia-nak.
   - Erin, minden oké? Megállnál, kérlek, figyelj, ne törődj Newt-val, és a többiekkel, amiatt a lötty miatt vo...-
   - Teszek Newt-ra, és a többiekre, van náluk sokkal nagyobb bajom is. - Válaszoltam kikelve magamból, s elindultam az ágyam felé, mikor megláttam Minho-t felénk közeledni. Remek.  Más sem hiányzik, csak egy idióta futár.
   - Hé, Erin. Jól vagy? Izé, sajnálom, nem akartalak megbántani, sem a többiek, csak tudod elég abszurd hogy futár akarsz lenni.
   - Figyelj, Minho. Semmi baj, hagyjuk az egészet, nem érdekel. Fáradt vagyok, most pedig ha megbocsátotok...- Futólépésben haladtam az ágyam felé, hallottam hogy Delia jön utánam, amit különösebben nem bántam: legalább el tudom mesélni neki az álmom, s az imént látottakat.
Mikor leültünk, azonnal belekezdtem a mesémbe, hogy mi történt az álmomban, és hogy őrült módon láttam az álmomban szereplő, gyanús tagot.
   - Fura. Mi van, ha nem is álom volt? - Delia utolsó szavaira felkaptam a fejem, és eszembe jutottak a képek, melyeket a lányokról láttam tegnap.
   - Lehet hogy igazad van, de őszintén remélem hogy nincs. Ha ez is olyan mint a képek tegnapról, akkor valami nincs rendben. - Állapítottam meg, mire Delia sóhajtott egyet.
   - Erin, itt alapból semmi sincs rendben. - Erre felnevettem, mire eloltottam a kis tüzet, és elhelyezkedtem. - Majd holnap kitárgyaljuk. Aludj jól!
   - Jó éjt, Delia. - Alig hogy behunytam a szemem, elnyomott az álom.