Második fejezet - "Jól vagytok?"

Erin szemszöge

A nap égette a szemem, és mindenem borzasztóan fájt. Körülnéztem a dobozban, először Delia-t, majd a vértócsát szúrtam ki amiben feküdtem. Végig néztem magamon: a bő, szürke pólóm csurom vér volt, a nadrágom pedig ki volt szakadva.
A szemem hirtelen megakadt Delia arcán. Az orrából folyt a vér, csinos arcát pedig befedték a lilás foltok.
     - Ilyet még nem böktem... Newt! Alby! - A fülemet megütötte egy döbbent fiú hangja. Felettem állt, egy koreainak tűnő, magas, izmos, fekete hajú fiú, aki kikerekedett szemmel nézett le ránk, körülötte pedig egy csomó másik srác állt.
     - Ezek.... Lányok. - Mondta az egyik magas, szőkés hajú alak és leugrott hozzánk. Delia ijedten hátrább csúszott, a fiú erre felemelte mindkét kezét és meghátrált.
     - Nyugi... Nincs semmi baj. Már biztonságban vagytok. A nevem Newt.- A fiú hangja barátságos volt, ám volt valami furcsa a beszédstílusában. Felnéztem és láttam ahogy az ázsiai fiú a kezét nyújtja. Egy pillanatig csak néztem, aztán vettem a bátorságot és megfogtam a kezét. Olyan erős rántással húzott ki hogy azt hittem menten leszakad a karom, és orra buktam. A körülöttünk állók hangosan nevetni kezdtek, és mikor feltápászkodtam egy magas, nagydarab, barnás hajú egyed lépett oda hozzám. Tekintete szórakozott volt, majd hirtelen közelebb jött és elfogott a pánik.
Egy pillanatig nem mondott semmit, csak méregetett azzal a gonosznak tűnő tekintetével.
     - Isten hozott a Tisztáson Zöldfül. A nevem Gally, de szólíthatsz Gally kapitánynak. - Hangja rideg volt, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jeges vízzel. Amint befejezte mondandóját, tovább állt.
     - Ne törődj vele. Ő már csak ilyen. Amúgy Alby vagyok. - Mondta egy sötét bőrű, idősebbnek látszó barátságos férfi. Nem tudtam mit mondani erre, így hát bólintottam és körbenéztem. Egy hatalmas, füves területen álltunk, amely körbe volt véve hatalmas, szürke kőfalakkal. A falakon borostyán futott végig, és minden fal közepén volt egy merőleges nyílás. A körbevett terület egyik részén erdő látszott, előtte pedig mindenféle kicsi építmények voltak. Az élet mintha megállt volna ezen a helyen, sehol sem láttam embereket, mindenki körénk gyűlt.
Tátott szájjal fordultam körbe legalább háromszor amikor a koreai, Newt és Delia odajöttek hozzám.
     - Mi ez a hely? - Delia hangja döbbent volt, reakciója pedig ugyanaz volt, akárcsak nekem.
     - Minden oké? - A fekete hajú, ázsiai srác megérintette a vállam, majd folytatta. - Elég rosszul néztek ki. Valaki rendesen ellátta a bajotokat. A neveteket tudjátok?
     - Erin....Delia! - Válaszoltuk egyszerre mire mindketten felnevettünk. Deliának megrándult a fájdalomtól az arca, nekem pedig éles szúrás hasított a mellkasomba.
     - Az én nevem Minho, ő pedig itt Newt. Bár, mindketten bemutatkoztunk már. - Nevetett kissé kínosan, kezét a tarkójára emelte. - Gyertek, elviszünk titeket a kóroncokhoz. Ott segítenek enyhíteni a fájdalmat. Ki volt az aki...Ezt csinálta veletek? - Kérdezte Minho elképedve, amikor hirtelen bevillant egy kép. Mindenhol lányokat láttam. Dühösek voltak.
Visszafordultam Minhohoz és válaszoltam neki.
    - Fogalmam sincs. De nem kíméltek az biztos. Delia... Jól vagy? - Ránéztem, mire kedvesen rám mosolygott és az jutott eszembe, vajon hogy voltak képesek ezt tenni vele. Odajött mellém és szótlanul elindultunk egy kisebb kunyhó felé, amiből kilépett egy magas, sötét bőrű gyerek. Amint ránk nézett, elsápadt és kitátotta a száját.
     - Azt a redves bökőjét! Hát veletek meg mi történt?! - Delia előrelépett, de mielőtt válaszolhatott volna, megbotlott és összeesett. Newt elkapta mielőtt a földre zuhant volna én pedig ijedtemben felsikoltottam, oda szaladtam és letérdeltem.
     - Gyorsan! Vigyük be! Jeff, te pedig ne kérdezősködj hanem lásd el! - Newt határozottan beszélt és a karjában bevitte Deliát a kunyhóba.
Már indultam volna, amikor Minho elkapta a csuklómat és megállított.
     - Mi van? - A hangon remegett az aggodalomtól, pont úgy ahogy az egész testem. Minho elidőzött rajtam és elengedte a csuklómat.
     - Semmi. Menjünk. - Mondta halkan és követtem.
A kunyhó nem volt túl nagy, voltak benne növények, rongyok és még sok más. De amit legelőször észrevettem az az ágy szerű dolog volt amin Delia feküdt eszméletlenül. A Jeff nevű fiú épp a sérüléseit nézegette és amikor Delia tarkójához ért, felszisszent.
     - Van egy pici seb a tarkóján, de azt egy nagy lila folt fedi be, szóval lehet hogy megrúghatták vagy valami. Teszek rá valami borogatást és bekenem. Este meglátjuk mi lesz. - A fiú hangja ijedt volt és elfogott az idegesség. Idegesített hogy Minho és Newt olyan nyugodtan állnak a szobában mintha épp valami színházban lennének, csak én vagyok bepánikolva.
     - Erin? Gyere, egyél valamit. - Minho ismételten meg akarta fogni a csuklómat de én elrántottam és leültem Delia mellé.
     - Nem. Inkább itt maradok. - Mondtam kicsit csípősebben mint azt kellett volna, Jeff végig mért, majd azt mondta:
     - Rendben, addig neked is ellátom pár súlyosabb sebed. De aztán menj enni! Jót fog tenni, és addig lehet hogy Delia is felébred.
     - Jeff, szólj ha Delia felébredt. - Szólt vissza Newt az ajtóból. A fiú egy ideig még méregetett minket, kisebb aggodalom ülepedett az arcára. Egy pillanatra kinézett a többi ember felé, majd biztatóan ránk mosolygott.
Tekintetem elidőzött Delia sebes, foltos arcán, szőkés haja ide-oda lógott, így kisöpörtem az arcából, aztán hagytam hogy Jeff kenegesse a sebeim.
 Jeff folyamatosan arról beszélt hogy Delia rendbe jön, este jobban lesz, én pedig csak bólogattam és hümmögtem. Aztán kérdezett tőlem dolgokat: ki vert el így minket és miért, kérdezte a nevemet, aztán elmondta hogy eddig még nem küldtek fel ide egyetlen lányt sem.
Vagy eltelt egy óra amikor megveregette a vállam és mondta hogy mehetek mert rendben vagyok. Ránéztem Deliára aki láthatóan már nem olyan sápadt. Felsóhajtottam és kiléptem a friss levegőre.
     - Na mi a helyzet? Jobban vagy?- Hirtelen Minho lépett elő, én pedig annyira megijedtem hogy felsikoltottam, ő pedig elkezdett vihogni.
    - Igen, kösz a kérdést. Delia is kezd jobban kinézni. - Válaszoltam és automatikusan elindultunk egy kisebb tűzrakás felé. A gyomrom elkezdett borzalmasan korogni, a fiúk pedig már ott sorakoztak a tűznél amikor egy magas, picivel idősebbnek látszó, sötét bőrű fiú oda hozott egy hatalmas tálat. Összefutott a nyál a számban amikor megéreztem a tálból jövő illatot és siettem leülni.
Minho adott egy ütött-kopott tálat és egy kanálszerűséget, a tálat tartó fiú pedig mert nekem egy nevetséges adagot. Néztem egy pillanatig mire Minho felnevetett és azt mondta:
    - Hé Serpenyő, nem tudnál vele kivételt tenni? Ma még nem evett és zöldfülű.
    - De persze, de te nem kapsz. Hagyni kell az esti ünneplésre. - Vigyorgott Serpenyő és a Minho tányérján lévő ételt az enyémre öntötte. Az ételnek isteni illata volt, azonnal el is kezdtem enni.
    - Lassabban, még megfájdul a hasad! - Magasról tettem Minho megjegyzésére. Isteni érzés volt ételt juttatni a szervezetembe, és éreztem hogy feltöltődök.
    - Olyan piszok éhes vagyok. - Majdnem kiköptem az ételt amikor Delia szólalt meg a hátam mögül. A lány kezében egy vizes kendőt szorongatott, a homlokához tartva azt. Jeff mögötte kullogott, kezeit készenlétbe helyezte, ha esetleg Delia megint összeesne. Mikor a lány közelebb jött, belekapaszkodott az egyik ülőhelyként szolgáló fatuskó szélébe és mellém ült. Kedvesen rám mosolygott, közben pedig mindenki aki körülöttünk volt, figyelte Delia mozdulatait. Jeff mikor biztonságban tudta a lányt, elindult felkeresni Newtot a hírrel hogy Delia jól van, de nem kellet sokáig mennie. A srác már közeledett a tömeg felé, valaki biztos elújságolta már neki a történteket.
    - Jól vagytok? - Bólintottunk, Newt pedig sietve leült Minho mellé. Tekintete végigfutott párszor rajtam és Delian, látszott hogy hevesen gondolkozik azon, min mehettünk keresztül.